Az 1848-49-es magyar szabadságharc A 160. évfordulója
Barátságunk a tavaszi hadjárat heteiben indult, 2008. április 18.-án megnéztük a Hadtörténeti Intézet és Múzeum „A MI SZABADSÁGUNKÉRT S A TIETEKÉRT lengyel katonák az 1848-49-es magyar szabadságharcban”.
Megismertük a lengyel részvétel politikai és történelmi okait, hadtörténeti szempontból milyen jelentõsége volt a jól képzett, szervezett lengyel légióknak, a szabadságharcban résztvevõ lelkes magyarok számára. Térképeket, egyenruhákat, csatajeleneteket ábrázoló képeket, a szabadságharc tárgyait bemutató kiállítást láttunk. Együtt tisztelegtünk, azok elõtt a lengyel katonák elõtt, akik részt vettek a szabadságharc hadmûveleteiben, és szerencsére a hadmûveleti vezetésben is. Sikerült az 1848-as szabadságharc 160. évfordulóján a két nép egymáshoz való közelségét, lelkének rokonságát, igaz, tiszta barátságát erõsíteni.
Súlyos, százhatvan éves titkokra derült fény.
Viszockij tábornok szavait idézte, „a lengyel katonák vitézül harcoltak, olykor hátvédként tartották fel az ellenséget vesztes csata után”. Az egyik csatában, a 400 fõs magyar sereg megfutamodott, az õket követõ 40 fõs lengyel ulánusok a sarki kocsmánál, úgy gondolták, nem szaladgálnak tovább, õk bizony, ide betérnek, ezért harci alakzatot alkottak és a magyarokat üldözõ osztrák lovasságot szétkergették. Ezek után betértek a kocsmába és megitták a fellelhetõ összes pálinkát.
Lehetõséget kaptunk, bizonyítsunk: lengyel barátaink ma is kardot rántanak. (Persze ehhez szükségük van Bem apó leszármazottjának ajándékára is: Bem tábornoktól kapott kardra.)
