Wéber Ede
Vasárnapi gondolatok
A késő őszi időjárásra nem lehet panaszunk, november hónap szép, derűs, kicsit hűvös napokkal köszöntött ránk, mi közben a Szilasligetért Közhasznú Egyesület és a Kerepesért Baráti Kör tagjai Szilasliget megalapításának 100.évfordulójára, és létrehozójának: Wéber Edének tiszteletére rendezett megemlékezésre készültek. Mint minden rendezvény előtt általában mindenki , - aki valamilyen formában részese az előkészületeknek - kicsit izgultunk, voltak kétségeink, kik jönnek el a meghívottak közül, ki ér oda időben, elég lesz-e a hely,……
Azután elérkezett a nap, amit vártunk, és gyönyörű, szinte tavaszias napsütésre ébredtünk. Se köd, se felhő, sem a szokásos november reggeli hideg. Szinte ránk mosolygott a természet, és természetesen azokra a vendégeinkre, akik messzebbről jöttek hozzánk. Mindenki időben érkezett, örömmel fogadhattuk Svájc budapesti Nagykövetét és kedves feleségét, Helvécia, Ballószög küldötteit, Wéber Ede leszármazottait és a szép számban megjelenő kerepesi és szilasligeti lakosokat, az ízlésesen berendezett, minden igényt kielégítő teremben a Royal Station épületében. Ez az épület jelenleg Kerepes Nagyközség egyik legreprezentatívabb, legmodernebb, legbarátságosabb, ünnepi összejövetelre legalkalmasabb helye. Itt került elhelyezésre az a nagyméretű tabló, ami Wéber Ede életéről, Szilasliget múltjából és a korábbi megemlékezésekről készült képeket tartalmazta. Baráti, mondhatni, hogy szinte családias légkörben történt a megemlékezés, gördülékeny tolmácsolással segítette ünneplésünket Friedrich Springer /Ugrójani/, érdekessé tette az Aranyeső Nyugdíjas Klub néhány tagjának dalolása és emelte a méltóságát a község kántorának egyházi éneke. Mindenki átérezhette az ünneplés méltóságát, mégis családias meghittségét, vidámságát.
Ezután mindannyian átmentünk a községi temetőbe, ahol néhányan még csatlakoztak hozzánk, és Riskóné Fazekas Márta lelkészasszony rövid, de Svájcot és Wéber Edét leginkább jellemző beszéde után elhelyeztük a megemlékezés virágait Wéber Ede nyugvó helyén. Egy percre megemlékeztünk a Wéber-sírtól nem messze lévő síremléknél Liptay Tivadar néptanító és iskolaigazgató úrról is, akinek a tevékenysége és személye szervesen hozzátartozik a 100 éves Szilasliget /alias: Helvécia-telep/ múltjához. Itt búcsút vettünk Nagykövet Úrtól és Feleségétől, akik programjuk szerint tovább utaztak, és a vendégeink nagyobb részétől, a még mindig gyönyörű, testet és lelket melegítő napsütésben. /A temetőben 2005 óta ez volt a hetedik megemlékezésünk, és szinte csodával határos módon, minden alkalommal kisütött a nap és mindvégig kristálytiszta kék ég ragyogott ezeken a napokon. /
A Royalban, szűkebb körben, még egyszer összejöttünk azokkal a barátokkal, akik régóta segítették azt a munkát, ami Wéber Ede életének felkutatására, Szilasliget /Helvécia telep/ múltjának felderítésére vonatkozott. Cseh Miklós úr /Helvécia volt polgármestere/ érdekes történeteket mesélt, Berencsiné Csöpike saját versét olvasta fel, ami a Wéber család tiszteletéről szólt, Farkasné Marika az egyik legrégebben Szilasligeten élő asszony is mesélt a hajdani emlékekről. A hangulat nagyon jó volt, a találkozás eredményes, ismétlésre méltó volt. Köszönet érte mindenkinek! Adja Isten, hogy folytatása következhessen!
Szilasliget, 2010. november 7.
